Dr. Czuczor Gergely

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

„Hol szabadság van, ott van a haza” írta egyik reformkori versében a 200 éve született Petőfi Sándor, hazánk költőóriása. Ebben a sorban benne van, mai találkozásunk lényege: „Hol szabadság van, ott van a haza”.
Közösen emlékezünk egy történelmi pillanatra, arra az eseményre, ami 175 évvel ezelőtt történt, és ma összeköt bennünket. 1848. március 15. a magyar szabadság és a magyar haza egyik legnagyobb ünnepe.
Történelemtanárként, amikor a reformkort és a szabadságharc időszakát tanítom a gyermekeknek, gyakran szembesülök azzal, hogy Petőfi Sándor és 1848. március 15-e összenőtt a magyar nemzet emlékezetében. Gondoljunk csak arra, hogy minden iskolai, egyházi, vagy állami rendezvényen felhangzik a Nemzeti dal egésze vagy valamely sora.
Petőfi a reformkor influenszere, akinek vallása volt a szabadság imádata. Azt az áhítatot, rajongást, önfeláldozási vágyat, amit a hívő Isten lábához helyez, Petőfi a szabadságnak szentelte. Amint a hívő lélek mindent vallásán keresztül él meg, és vallásának értékrendszeréhez mér, hasonlóképpen Petőfi is a világot a szabadság jegyében élte át.

Tisztelt Ünneplő Közösség!
A magyar történelemet átszövi a szüntelen küzdelem az önálló döntés lehetőségéért, a szuverenitásért. A magyar szabadságharcok elsősorban a magyar közösség önálló döntési lehetőségére, a szuverenitás kivívására irányultak. Történelmi tapasztalat, hogy mindig voltak olyan birodalmak akik meg akarják mondani, hogy kikkel éljünk együtt, hogyan neveljük a gyermekeinket, ahol meg akarják mondani, hogy az ő érdekeik szerint csatlakozzunk egy háborúhoz. És az is történelmi tapasztalat, hogy mindig voltak olyanok, akik napjaink baloldali politikusaihoz hasonlóan elfogadják a dollármilliókat és hazánk érdekei ellen cselekszenek.
Ezért nem ért véget a magyar szabadság ügye sem Világosnál, sem azon a rettenetes aradi hajnalon. Ma, amikor összegyűltünk, hogy március 15-re emlékezzünk, nem szabad elfelejtenünk: a szabadság mindig egy lehetőség. A kérdés mindig az, hogy mit tudunk valóra váltani belőle.
Hagyjuk-e, hogy idegen érdekek mentén ismét kiterítsenek bennünket itt a Kárpát-medencében? Vagy a 48-as szabadságharcosok emlékét megőrizve, ragaszkodunk szuverenitásunkhoz, nemzeti függetlenségünkhöz, a magyar hazához.

Kedves Barátaim!
Itthon, Budaörsön az lehet az ember érzése, hogy visszafordultunk az 1990-es évekbe, amikor az első szabadon választott Antall-kormányt verbális békjóba kötötte a kommunista nomenklatúrából kinőtt hálózat, az SZDSZ uralta közbeszéd. Amikor a februári testületi ülésen a polgármester nácibeszéddel illeti azt, aki az orosz-ukrán háború kapcsán a magyar érdekekről beszél, nácibeszéddel illeti azt a képviselőt, aki elutasítja a háború folytatását és a békéért száll síkra, akkor eszünkbe kell jusson, hogy pénzt és fáradtságot nem kímélve ma is vannak olyanok, akik azon dolgoznak, hogy elveszítsük nemzeti önállóságunkat, szabadságunkat. A gondviselésnek és a magyarok józanságának is hála, ma olyan kormánya van hazánknak, amelynek egyik legfontosabb célkitűzése Magyarország szabadságának megőrzése.
Nekünk magyaroknak van egy közös találkozási pontunk a múlttal és a szabadsággal. Mindig tudni fogjuk, hogy mi az, ami a magyar történelemben valóban okot ad a büszkeségre, és mi az, amely összeköti a nemzetet.
1848 legfontosabb tapasztalata és tanulsága, hogy ez itt a mi közös hazánk. Nekünk kell benne felépítenünk otthonainkat, nekünk kell benne létrehoznunk közösségeinket, nekünk kell benne boldogulni – s hogy ha a sors úgy hozza, nekünk kell képesnek lennünk arra, hogy megvédjük.
Mindaddig, amíg emlékezünk, amíg közösen tudunk emlékezni 1848 igazságaira, az azokat védelmező hősökre, tudunk találni olyan közös alapot, amely a magyar nemzet fennmaradásához, szabadságához nélkülözhetetlen, mert „Hol szabadság van, ott van a haza”.
Köszönöm a figyelmet!
Czuczor Gergely
2023. március 14., Budaörs, Templom tér