Dr. Czuczor Gergely

Tisztelt Emlékezők! Kedves Barátaim!

1920. június 4-én a történelmi Magyarországon megkondultak a harangok, megszólaltak a gyárak szirénái, az iskolákban, hivatalokban gyászszünetet rendeltek el, a zászlókat félárbócra eresztették, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek. Idén 104 éve írták alá az első világháborút lezáró trianoni békediktátumot, amelynek értelmében Magyarország területét 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. Mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került az új határokon kívülre.
A trianoni diktátum borzalmas igazságtalansága, a határok meghúzásánál az etnikai elv teljes figyelmen kívül hagyása sok józan gondolkodót tett látnokká az első világháborút lezáró átmeneti béke tragikus következményeit illetően. Az iskolában ma már azt tanítjuk, hogy ez az igazságtalan, szörnyű béke magával hozta a második világégést. A nemzetek közötti békétlenség tragédiák sorozatát hozta a XX. században Magyarországra. A háborúk miatt elvesztettük nemzetünk jelentős részét, országunk 2/3-át, majd a nemzeti szuverenitásunkat és a megnem született magyarok millióit.
Ezért a tragikus jelző nem patetikus túlzás Trianon következményeire, mert az átélt borzalmak valóságát semmilyen szó nem tudja kifejezni, semmilyen kifejezés nem tudja leírni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Emlékezők!

Június 4-e, Trianon óta a gyász és az emlékezés, de éppen az emlékezésre okot adó szétszakítottságunkban az összetartozás napja is a világ magyarsága számára. Így volt ez mindig, még akkor is, amikor a kommunista diktatúra hazátlan működtetői tiltották és az internacionalizmus nevében még a nemzet emlékezetéből is ki akarták törölni az összetartozás-tudatot.
A rendszerváltozás óta a Magyar Országgyűlés egyik legfontosabb szimbolikus döntése volt a Nemzeti Összetartozás Napjáról szóló emléktörvény megalkotása a trianoni országvesztés 90. évfordulóján 2010-ben. E törvény annak a helyes felismerésnek az alapján áll, hogy nem szabad, hogy csak a Trianon felett érzett gyász és fájdalom legyen örök, hanem a reménységnek is annak kell lennie. Hiszen mindezek után és ellenére ma is van magyar nemzet, élnek magyarok a Kárpátok szegélyezte medence síkságaink, hegyvidékein. Halálra szántak, mégis túléltünk. Élünk az anyaországban, Erdélyben és a Partiumban, Felvidéken és Kárpátalján, Délvidéken és Muravidéken. A nemzeti összetartozás napján a trianoni határokon kívül, Európában és valamennyi kontinensen a világ magyarsága lélekben az emlékezésben, a fájdalomban és a megmaradás felett érzett jogos büszkeségben újraegyesül.

Emlékező Budaörsiek! Kedves Barátaim!

A XXI. század elei Kárpát-medencében, ma egy határoktól szétszabdalt magyar nemzet él és emlékezik. Emlékezik június 4-én arra, hogy a háború mit hozhat a magyarokra. Emlékezik és bátran szót emel a háború ellen és a békéért kiált. Nagyon kell vigyáznunk a bennünket, gyermekeinket, unokáinkat megőrző, a gyarapodásunkat lehetővé tevő békére! Elég időnk volt az elmúlt 500 évben személyesen is megtanulnunk, hogy ebben az országban mindent elveszíthetünk, ha idegen hatalmak odadobnak bennünket feláldozható népnek a háború poklába.
A Nemzeti Összetartozás Napján fordítsuk figyelmünket egymás felé, ragadjuk meg a mellettünk álló kezét és mondjuk bátran, hogy Magyarország a miénk, mi vagyunk itthon benne és mi vagyunk nemzetünk újabb ezer éves jövőjének a záloga. Ha nem akarjuk, hogy ez megváltozzon, ha valódi szuverén magyar jövőt akarunk gyermekeinknek, akkor ki kell maradunk a két szláv nemzet háborújából! Június 9-én, vasárnap erről is döntünk itt Budaörsön és szerte Európában. Számunkra nem kérdés, csak a béke!

Isten éltesse békességben a magyarságot! Isten éltesse békességben a budaörsieket!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Czuczor Gergely
2024. június 4., Budaörs, Templom tér, Trianon emlékmű